Ezúttal az interjú második részét olvashatjátok. Önben, aki a tévében nézte a mérkőzéseket, nem gerjesztett kétségeket, hogy Londonban három védővel játszott a csapat, Madridban pedig védekező középpályás nélkül? Menjen már! Ha én most edző lennék, ugyanezeket a megoldásokat választanám. A Madrid védekező típusú középpályásai ellen arra törekednék, hogy legyen nálam többet a labda. A Chelsea ellen a mester váltott, hogy megpróbáljon kiegyenlíteni. Ezek kockázatos lépések, amiket föl kell vállalni, s véleményem szerint Rijkaard mindenben megfelelően döntött. Vannak, akik azt mondják, hogy a bajnokságnak jó, hogy a Madrid erősebb. Ön is e mellett van? Nekem tökmindegy. Úgy tűnhet, hogy Barca győzelme a Real Madrid legyőzésén múlik. Legyőzni őket örömmel tölt el minket, hiszen ez egy clásico, de a mi bajnokságunk, ha Isten is úgy akarja, hogy bajnokká váljunk az utolsó fordulóban, vagy hárommal a vége előtt. A Bajnokok Ligájában viszont úgy tűnik, hogy figyelni kell, különösen azért, mert a Werder Bremen sokat fejlődött. Mindegy. Én, amikor otthon játszom, nem gondolok sem a vereségre, sem a döntetlenre. Nem kételkedem, hogy tovább fogunk jutni. Otthon játszunk majd két meccset, s képesek vagyunk megnyerni mind a három meccsünket, ami maradt. Úgy véli, hogy túlzottan is kritizálták a csapatot ezután a két mérkőzés után? Azt hiszem igen. Amikor nem nyersz, minden, amit tettél, kevésnek tűnik. Vannak meccsek, amiket úgy nyerünk meg, hogy nagyon keveset teszünk érte, s máris a fellegekbe emelnek minket. De ez így működik. Amikor egy olyan csapatban vagy, mint a Barca, nem csak azt kérik tőlünk, hogy nyerjünk, hanem, hogy játsszunk is jól. A Madrid vasárnap jobb volt a pontokat tekintve, amiket elvitt, de a játékban nem. Talán csak némi szerencse hiányzott, hogy pontot tegyünk az akciók végére. Függ ön attól, hogy hogyan áll a gólkirályi verseny? Nem. Szeretném majd látni, milyen állapotban leszek. A tervem az volt a sérülésem előtt, hogy felülmúljam a tavalyi teljesítményemet. Most pedig úgy látom, hogy annyi meccsel, ami nekem maradt, képes leszek beérni ezt a számot és túllépni rajta. Nem tudom persze, hogy mit bírok majd mikor visszatérek, de ez is egy motiváció lesz. Most, hogy kívülről nézi, milyennek találja, hogy olyan csapatok, melyek rengeteg pénzt költenek, mint a Chelsea vagy a Madrid, ennyire védekező futballt játszanak. Én nem vagyok edző, s mindenkinek megvan a maga szisztémája. Én remélem, hogy Rijkaard még hosszú évekig a Barcánál marad, mert nem hiszem, hogy a futball szintjét tekintve sikeresebb lehetne máshol, mint itt. Beszélek a most érkezett új csapattársaimmal, s azt mondják: Ez mindig így volt? S mondom nekik, hogy "igen". "Noha vesztésre állunk, nem kérik tőlünk, hogy rúgjuk előre a labdákat, mint csinálja a többi csapat" - mondják nekem. Ez a Barca fegyvere, hogy megtartsa a sztárjait? Én élvezem, amikor látom a csapattársaimat labdázgatni az ellenfél kapujáig. Reményeim szerint itt maradok még hosszú évekig. Ha a Barca mindig megadja a lehetőséget, hogy bajnokságot nyerhetsz, nem fogsz elmenni máshova, hogy hetedik legyél. Lát még esélyt, hogy Aranylabdás legyen? Nem tudom, ha korábban volt rá esélyem... Ezt a sajtó munkatársai mondják meg, s én remélem, hogy ők továbbra is így látják. Én focistaként csak játszom, s ha egy napon engem választanak, akkor megválasztanak. Azok után, hogy gólkirály lett, hogy az egyik legfőbb szereplő volt a Bajnokok Ligája elérésében, mit tudna még tenni, hogy önnek adják? Mivel nem gondolkozom ezen, nem tudom, mit tudnék még csinálni. Már kompenzáltak a Ligával és a BL-el. Amióta csak focizom, nekem ez volt a csúcs. A többi már nem rajtam múlik. És ha önön múlna? Kinek adná? Az első Victor Valdés lenne, a második Xavi és Iniesta, a harmadik pedig Ronaldinho és Henry. Mik az indokai? Victor remek idényen van túl, mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában. A döntőben az emberek a gólszerzőkkel törődtek, de Victor mindent megfogott azon a napon. És Xavi illetve Iniesta? Ha kameruniak lennének, az egész világ, mint csodákról beszélne róluk. A spanyol futballban viszont jobban értékelik a külföldieket. De a világ négy legjobb játékosa szintjén állnak. Az alább megtekinthető 23 perces videóval pedig lehet egy kicsit nosztalgiázni, s látni, mit vesztett a Barcelona Eto'o sérülésével...