Ilyen, s ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg rengeteg szurkoló fejében, akik az elmúlt tíz év hányattatásai után végre megnyugodhattak, csapatuk nagyszerűen szerepelt az utóbbi két szezonban, s visszaállította a klub hírnevét. Ezek után nagyon nehéz visszatérni a földre, megszokni a vereség kellemetlen érzését. Hol van már a Real elleni 3-0? Milyen jó lenne újra átélni a Chelsea kiejtését, a Milan elleni édes szenvedést, az Arsenal vezető gólját, Eto'o és Belletti góljait, az ünneplést, a bajnoki címet. Mindez kicsit távolinak tűnik, s a csapat is megváltozott. A következő 11 pontban szeretném összeszedni az elmúlt szezon óta történt változásokat, s érdekességeket. Az első részben azokkal kezdeném, akik a legjobban hiányoznak: #1. Ronaldinho Az elmúlt szezon verhetetlen armadájából ő hiányzik nekem a legjobban. Tavaszra teljesen megérett, egy Pelé vagy Maradona szintű (de legalább Rivaldoi nagyságokba emelkedő) sztár lett belőle, a közönség kedvence, gólerős, jól passzoló csatár. Egyszerűen minden bejött neki. Talán a médiát is az ő formahanyatlása járta be legjobban. Ronaldinho jelenleg névrokonára, a kiégett, pufók Ronaldora hasonlít, több szempontból is. Egyrészt ugye nincs kondiban. Kihagyta az alapozást, s állítólag már a VB alatt is többet nőzött, mint amennyit pihent, s ez meg is látszott amúgy is fáradt teljesítményén. Tavaszra eljutott odáig, hogy amit a Barcával vagy egyénileg elérhetett, azt már mostanra elérte, amolyan motivációs válságban van, szeretne tenni valamit, de hiányzik belőle a tűz. És ha benne nincs, kevesen vannak, akik hátukra vehetik a csapatot. #2 Samuel Most, hogy ő nincs, még jobban nyilvánvaló, hogy nem feltétlenül Ronaldinho volt a csapat legjobbja, akkor sem, ha az átlag nézőnek ez tűnik fel. Ronaldinho egy klasszis, a világ legjobbja, ugyanakkor társai nélkül közel sem biztos, hogy képes lett volna ugyanezt elérni. Idén elvették két legnagyobb játszótársát, s ez meglátszik a csapaton. Eto'o egy nagy érvágás, hiszen az elmúlt két évben úgy kezdődött a csapatépítés, hogy hogy lehetne Samuel mögé csapatot építeni. Szezononkénti 30-35 gólja nagyon sok pontot és győzelmet jelentett a csapatnak. Ha belegondolunk, hogy Figo kétszer-, Zidane háromszor ennyibe került a Madridnak, Seva pedig szintén kb. Háromszorosába a Chelsea-nek, láthatjuk, mekkora üzlet volt leigazolni a Madrid "B"-ből... De tavaly, például az Afrika-kupa alatt őt is gond nélkül pótoltuk, hiszen ott volt nekünk... #3 Henke Lehet, hogy sokakat meglep kijelentésem, de az elmúlt évek távozói közül, ő a második legnagyobb érvágás a csapatnak. Ő volt az elmúlt évek csatárainak egyik legnagyobbja, ha korábban eligazol egy komoly csapathoz, még többre vihette volna, csakhát nála még létezett a klubhűség. (manapság...), az olasz, angol, spanyol élcsapatok elleni mérkőzések helyett sokáig az Aberdeen, Rangers, MTK szintű ellenfeleket választotta, s tehetségét kicsit eltékozolta. Ugyanakkor, miután megérkezett, tisztában volt vele, hogy cserecsatárnak jön, s erre a szerepkörre tudatosan készült. Ha 10 percet kapott, azzal is elégedett volt, s ilyen kevés meccs alatt is 7-8 gólt minden gond nélkül lőtt, amikor pedig Eto'o távol volt, megfelelően helyettesítette. Kicsit a 2004-es tavaszra emlékeztet, amikor egy fiatal argentín fiút mellőzött Rijkaard valamilyen okból, pedig a nagyképű holland lecserélésekor kapott 10 percekben is lőtt kb 11 gólt egy tavasz alatt. Mégse kellett. Most se kell. #4 Henk Ő volt a csapat józan esze. Rijkaard egy remek edző, de sokszor elragadja a hév, s akkor hajlamos nagy hülyeségekre, amik azonban sokszor bejönnek. Emlékezzünk csak Riquelme, Saviola elküldésére, a fiatal kapus beállítására Rüstü helyére kb 2 rossz meccs után, néha sikerülhet, azonban sokszor vissza kell fogni. Erre jó példa a rotációs túlkapás, amikor az előző mérkőzés kezdő tizenegyéből képes volt akár 12 játékost is lecserélni. Ez tavaly elő se fordulhatott volna, hiszen Henk ten Cate épp ezért volt ott, hogy ezt megakadályozza, valamint azért, hogy komoly edzéseket tartson. Hiánya persze azonnal nem érződött meg, hisz a szezont ismét jól kezdtük, de azért jó volt az öreg a háznál. Ronaldinho se biztos, hogy megúszta volna az alapozást, ha Henk komoly arccal ráparancsol. A hiányzók után nézzük meg az érkezőket. #5 Eidur Remek játékos, klasszis csatár, de pechére egyből a mélyvízbe került. Ha Samu csak tavasszal sérül le, kevesebb gondunk lett volna, hisz akkorra már összeszokott volna a csapat az izlandival, így viszont még nincs meg az igazi harmónia. Tavasszal Ronaldinho a középkörben ránézett a labdára, s szinte csukott szemmel Eto'o lábára varázsolta a labdát, aki a 16-osnál volt, akkor már egyedül, vagy akár hátrafelé is megtalálta a kamerunit. Ez az összhang nincs meg az új sráccal, s ez bizony meccsenként akár több gólt is jelenthet. Szoknia kell az új környezetet, bár a Badalona elleni gyenge mérkőzés abból a szempontból bíztató volt, hogy végre megtalálták a társak a szőke csatárt. #6 Gianluca Olasz focista, hivatásból értenie kellene a védekezéshez, s ezt a pozíciót még képes is betölteni, de a felfutásos, másod- és harmadhullámos játékhoz nem igazán ért. Nálunk hozzá kell szoknia, hogy bizony a védő is felfut egy-egy lövésnél, de akkor bizony vissza is kell érnie. Tavaly ez nagyon jól ment, kivéve persze egy játékost, akit nemsokára hamarosan kiértékelek. #7 Liliam Ilyen idős játékost megvenni felelőtlenség volt. Világbajnok volt meg minden, de lehet, hogy egy fiatal spanyol tehetséggel jobban jártunk volna. Még Huth is eladó volt kb. ekkora összegért. Thuram képességei vitathatatlanok, de most már rendesen lelassult, s bizony a Madrid holland csatára úgy futott el mellette, hogy még egy pizzát is befalhatott volna a gólja előtt. A hártalévő pontokban a csapat régi tagjait elemzem, akik gyengébb formájuk miatt nagyban hozzájárultak a két vereséghez és a "válsághoz" #8 Xavi Hosszú hónapokra kidőlt a sorból, s csodával határos módon a csapat nem rokkant bele, pedig, hogy őszinte legyek, valahol ezt vártam. Xavi volt sérülése előtt a csapat lelke, szíve, motorja. Azóta érezhetően visszafogottabb, bár vannak kiváló meccsei, folyamatosan nem képes klasszis teljesítményre. #9 Rafael A csapat másik motorja volt az előző szezonban, labda nem nagyon jutott át rajta, játékos meg főleg nem. Az új emberek mellett kicsit hátrébb szorult, s formája is visszaesett, s a rotáció sem a legjobbkor jött számára. Ez megmutatkozik a védelem gyengeségeiben is, persze erről nem ő tehet. #10 Oleguer Be kell hogy valljam, a csapatból ő az, akit a legkevésbbé szívlelek. Katalán meg minden, de ettől még nem Barca-szintű játékos. Badalonában, Terassában, Gimnásticban megállná a helyét, sztár is lehetne, de nálunk ez kevés. Gyakran egész mérkőzésekre eltűnik, s csak akkor kerül elő, amikor épp mikulás szakállával rémisztgeti a nézőket. Párszor fogott ki jó napot is, akkor már mondjuk elérte a Mallorca-szintű játékos kategóriáját is. Fizetése azonban nem ezt tükrözi... #11 Carles Helye, társa állandóan váltzoik, s se Thurammal, se Oleguerrel nem igazán találja meg az összhangot, Márquez mellett tűnik elfogadhatónak. Ő az, aki minden meccsre már teljesen leizzadva fut ki, élmény nézni, ahogy 120%-ot nyújt minden percben, de ahogy egyre többet játszik a csapatban, s évek óta kapja az emberfeletti terhelést, a szervezete érthető módon fárad, s ez a 120% egyre kevesebb. Ugyanakkor szeretném hozzátenni, hogy a két vereség nem a világ vége, nincs itt semmiféle válság, csak a media szereti felfújni a dolgokat. Talán kicsit több edzés kellene, néhányaknak fizikailag, néhányaknak szellemileg, s a repülő edzésekből is vissza kellene venni, hogy valamennyire a földön maradjanak a játékosok. Itt van a Recreativo és a Chelsea elleni mérkőzés, ezeket meg kell nyerni, s megint megunják a vészpapok a kongatást.